Antik zsidó tárgyak

A zsidó emléktárgyak széles skálájú tárgyakat jelölnek, amelyek kapcsolódnak a zsidó valláshoz (judaizmushoz), művészethez és kultúrához. A zsidó ruházaton kívül ide tartoznak például a zsidó vallási tárgyak, köztük a következők:

A mezuza (מזוזה‎‎), szó szerint héberül "ajtófélfa" vagy "ajtókeret", egy kis tok, amelyet az ajtókeretre helyeznek, és amely egy pergamentekercset tartalmaz a Tóra verseiből (a Sma Jiszráél ima része). A tok, amelyben a tekercs található, gyakran díszített, és különböző anyagokból készülhet. A mezuza jellemző a zsidó háztartásokra vagy üzletekre, és egyike a Tórában említett 613 parancsolatnak. A vallásos zsidók szokása, hogy elhaladva megérintik a mezuzát, és megcsókolják az ujjaikat, amelyek megérintették. A pergamentekercset hétévente egy képzett szófernek kell ellenőriznie.

A sófár (שופר) egy díszítetlen állati szarvat jelöl, amelyet zsidó vallási tárgyként használnak ünnepi alkalmakkor. Gyakran kosszarvat használnak a készítéséhez (ez előírt a Ros hásáná ünnepre), de más kóser állatok szarvait is használják, mint például kecske, antilop vagy gazella. Tiltott állat viszont a tehén. A Tóra szerint először a Szináj-hegyi isteni kinyilatkoztatáskor hangzott fel. Hagyományosan a Ros hásáná ünnep során használják, amikor minden reggeli ima után megfújják. Ezen az ünnepen kívül jelzi a böjt végét Jom Kippurkor, és a modern Izraelben az elnök beiktatását. Létezik egy pontos fújási mód az egyes ünnepek során, amelyet be kell tartani.

A zsidó emléktárgyak speciális fajtája lehet az izraeli emléktárgyak, amelyek a modern Izrael Államhoz kapcsolódnak. Ezek közé sorolhatjuk például az izraeli zászlót (דגל ישראל, Degel Jiszráél), amely Izrael Állam nemzeti zászlaja. Fehér alapon két vízszintes kék csíkból áll, amelyek a zászló felső és alsó részén találhatók, és egy kék Dávid-csillagból. A kék és fehér zsidó színek, amelyek a tálit imaköpenyt szimbolizálják. A Dávid-csillag, vagy Dávid pajzsa (Magen David) egy hatágú csillag (hexagram) és a judaizmus legismertebb szimbóluma. Maga a zászló az 1897-es bázeli első cionista kongresszuson jóváhagyott cionista zászlóból ered.

A hanuka (חנוכה), más néven a Fények ünnepe, egy nyolcnapos ünnep, amely a sikeres zsidó felkelésre (makkabeusok felkelése) emlékeztet a hellenizált szírek ellen, akik vallási üldöztetésnek vetették alá a zsidókat, és az azt követő csodára, amely a jeruzsálemi Templom újraszentelésekor történt. A szírek megszentségtelenítették a Templomot, és újraszentelése magában foglalta a menóra meggyújtását. Azonban csak egy napra elegendő tiszta olaj volt, amellyel a gyertyatartót meggyújtották. A gyertyatartó azonban csodálatos módon nyolc teljes napig égett, amíg sikerült új olajat készíteni. E csoda emlékére gyújtanak gyertyákat a hanukiai gyertyatartókon, és esznek olajban készült ételeket, mint például a latkes (burgonyalepény) és a szufganijot (fánk). Az ünnepet a kiszlév és tévét hónapok fordulóján ünneplik, és a Gergely-naptár szerint hagyományosan november végére és decemberre esik.

A pészah (פסח), más néven a kovásztalan kenyér ünnepe, egyike a három zarándokünnepnek, amely a zsidók egyiptomi rabszolgaságból való kivonulására emlékeztet. A legrégebbi és egyben legjelentősebb zsidó ünnepek közé tartozik. Nyolc napig tart (Izraelben hét napig), és különleges étkezési szokások és hagyományok jellemzik. Ezek közé tartozik például a kovászos ételek és italok (pékáru, sör, whisky) fogyasztásának tilalma, és ezzel szemben az úgynevezett kovásztalan kenyér (macesz) fogyasztása. Az ünnep első két estéjén (Izraelben egy estén) ünnepi vacsorát tartanak, amelyet szédernek neveznek. Ennek során szimbolikus ételeket fogyasztanak, és elmesélik a pészah ünnep történetét. A niszán hónap második felére esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül április.

A purim (פורים) kisebb és a legvidámabb zsidó ünnep. Az Eszter könyvében említett eseményekre emlékeztet, amely szerint Mordecháj alapította az ünnepet annak emlékére, hogy meghiúsították Hámán vezír és alkirály terveit a perzsa zsidók kiirtására. Számos szokás kíséri, köztük az Eszter könyvének felolvasása, ajándékok adományozása a közelállóknak és a rászorulóknak, lakomával egybekötött borivás és karneválok. Az ünnep az adár hónapra esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül február-március.

A Ros hásáná (ראש השנה) a zsidó újév kezdetére emlékeztető ünnep. Az úgynevezett nagyünnepek közé tartozik, és a zsidó hagyomány szerint arra a napra esik, amikor a világ teremtetett. Egyúttal megnyitja a tíz bűnbánó napot, amelyet a Jom Kippur ünnep követ. Az ünnepet az embernek imádságban és lelkiismeret-vizsgálatban kellene töltenie. A hagyományok közé tartozik a sófár megfújása és szimbolikus ételek fogyasztása (például kenyér és szeletelt alma mézbe mártása, répa és halfejes ételek fogyasztása), valamint a bűnök szimbolikus eldobása (taslich). A tisri hónap 1. és 2. napjára esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül szeptember-október.

A Jom Kippur (יום כיפור), más néven az Engesztelés napja, a legszentebb és legjelentősebb zsidó ünnep. Az úgynevezett nagyünnepek közé tartozik, és a Ros hásáná ünnep utáni tizedik napra esik, egyúttal lezárja az úgynevezett tíz bűnbánó napot, amely során az ember viselkedését mérik a mérlegen, és amely során az embernek jóvá kell tennie és meg kell bánnia minden esetleges bűnét. Böjti ünnep, amelyet imádságnak szentelnek. A hagyomány szerint ezen a napon Isten megbocsátotta Izrael népének az aranyborjú készítését, és ezen a napon Ábrahám is körülmetélte magát Istennel kötött szövetség jeleként. A tisri hónap 10. napjára esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül szeptember-október.

A szukkot (סוכות‎‎), más néven a sátrak ünnepe, egy nyolcnapos (Izraelben hétnapos) ünnep, amely az úgynevezett zarándokünnepek közé tartozik. Arra az időszakra emlékeztet, amikor a zsidók a sivatagban vándoroltak az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulás után. Hagyományos szokás a sátrak építése, amelyeket szukkának (többes számban szukkot) neveznek, és amelyek alatt a zsidók az ünnep ideje alatt étkeznek és néha alszanak. Az istentiszteletek során az úgynevezett négy fajt (luláv, hadasz, etrog, arava) használják. A tisri hónapra esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül szeptember-október.

A sávuot (שבועות), más néven az aratás ünnepe vagy a hetek ünnepe, kétnapos (Izraelben egynapos) ünnep, amely az úgynevezett zarándokünnepek közé tartozik. Arra a napra emlékeztet, amikor Isten a Szináj-hegyen Mózesen keresztül átadta Izrael népének a Tórát. Az ünnep egyúttal lezárja az omer-számlálást. A szokások közé tartozik a tejtermékek fogyasztása, az egész éjszakás Tóra-tanulás és a zsinagóga zöld díszítése. A sziván hónapra esik, ami a Gergely-naptár szerint körülbelül május-június.

Az ékszerkészítés és ötvösség azon számos terület egyike, amelyet mind a judaizmus, mind a zsidó szimbolika és misztika befolyásolt. A zsidó ezüst, arany és divatékszerek így tükrözik mind a hagyományos, mind a kevésbé ismert zsidó szimbólumokat.

A klasszikusok közé tartozik például a Dávid-csillag (מגן דוד, Magen David, azaz szó szerint "Dávid pajzsa"), amely egy hatágú csillag (hexagram) és a judaizmus legismertebb szimbóluma. Bár legkorábbi használata i.e. 7. századra datálódik, a judaizmus szimbólumaként való használata viszonylag újkeletű. Sem a Tanach, sem a Talmud nem említi, és neve állítólag Dávid király pajzsának alakjára utal. A középkorban "Salamon pecsétje"-ként volt ismert, és a kabbala szerint két háromszöge az emberben veleszületett kettősséget (pl. jó × rossz, vagy szellemi × fizikai) jelképezi. A 17. századtól kezd a judaizmus vallási szimbólumaként elterjedni, és a 19. századtól már általánosan elfogadott szimbóluma ennek a vallásnak. Zsinagógák jelölésére használták, 1897-ben a cionista mozgalom szimbólumává vált, és 1948 óta az izraeli állami zászló része. Szomorú használatot nyert a holokauszt idején, amikor a náci Németország által megszállt területeken a zsidókat arra kényszerítették, hogy viseljék.

A szefárd zsidók körében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten népszerű egy kézformájú amulett is, amelyet hamsának (חמסה, chamsa, a héber chameš = öt szóból) neveznek. Ez közös a judaizmusban és az iszlámban, bár mindkét vallásban más a szimbolikája. Szimmetrikus kéz alakja van, amely nem tükrözi az emberi anatómiát. Védő amulettként szolgál a szemmel verés ellen, és gyakran tartalmaz szem-, hal- vagy héber felirat szimbólumot. A zsidó szimbolika szerint az öt ujj a Tóra öt könyvét jelképezi. Néha "Miriam kezének" is nevezik, aki Áron és Mózes nővére volt. Gyakran nyaklánc részeként viselik.

Sok kabbalisztikus szimbólum is népszerű. A kabbala (קבלה) zsidó misztika és ezoterikus tanítás. Kezdetei a Tanach egyes részeiben és a Széfer Jecirában találhatók meg. Az utóbbi mellett a fő kabbalisztikus művek közé tartozik a Széfer ha-Bahir és a Zohár is. A kabbala, amely titkos és összetett tanítás, alapja az ember és I-ten közötti megszakítatlan kölcsönös kapcsolat, ahol I-tent végtelen erő és bölcsesség forrásaként értelmezik. Manapság a kabbalát főként tanulmányozzák, de egyes körökben még mindig gyakorolják is. Sajátos elem az úgynevezett new-age kabbala.

A fentieken kívül számos más zsidó szimbólum létezik, amelyek ékszerként megvásárolhatók.