Terezínský napi

Termék részletes leírása

Tanúvallomások életről és halálról a terézvárosi gettóban

Eva Roubíčková terézvárosi naplója nem csupán egy konkrét személy sorsáról tanúskodik, hanem hiteles történelmi anyag, amely közelebb hozza hozzánk a gettóban zajló életet. A gettó fennállásának korai időszakában végrehajtott kivégzéseket, a zsidó foglyokat keletre szállító transzportok hullámait, a gettó úgynevezett megszépítését a Vöröskereszt küldöttségének látogatása előtt és másokat ábrázol. Találhatunk itt tanúvallomásokat a foglyok mindennapi gondjairól és számos öröméről, de különösen az elnyomásokról és tragédiákról, amelyek főként a terézvárosi kényszerközösség életének jellegét határozták meg. A napló egy olyan fiatalember belső érzéseit is bemutatja, aki szembesül szerettei tragédiájával és az egész zsidó közösség üldözésével.

A terézvárosi napló egyedülálló történelmi forrás és egy bátor ember tanúságtétele, amelyet nem szabad elfelejteni.

Kivonatok: "Nagy bosszúság. Innen Lengyelországba megy. Mi is benne leszünk? Szörnyű. Azt hittük, hogy itt legalább ettől védve leszünk, de most ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Prágában. Kauders asszony önként jelentkezett a férjével, egyébként a barakkunkból senki. A fél éjszakát azzal töltöttük, hogy csomagoltunk neki. (...)
Ma itt volt egy bizottság. Dánok, svédek, a svájci Vöröskereszt elnöke, állítólag fasiszták is voltak köztük. Eppstein mindenhol megcsinálta őket. Rahm kedves mosollyal követte őt. Ez az egész egy szörnyű látványosság! A gyerekeket állítólag külön arra képezték ki, hogy az utcán megöleljék Rahmot, és könyörögjenek neki: "Rahm bácsi, gyere, játssz velünk!" Erre ő azt mondta: "Ma nem, drága gyerekek, ma nem érek rá, de holnap igen." Erre elővett egy doboz szardíniát, és ők azt mondták: "Már megint szardínia!" És még sok más komédia
Délután egy nagy szállítmány érkezett. Körülbelül kétezer férfi és nő mindenféle koncentrációs táborból, szörnyű állapotban, félholtan az éhségtől, szomjúságtól, borzalmas látvány. A férfiak többnyire lengyelek voltak, nyolcvan nő az utolsó transzportból. Csontig soványak, mind lázasak, csíkos egyenruhában, kopaszra nyírt hajjal."

A könyv a Prágai Zsidó Hitközség Alapítvány és a Prágai Zsidó Múzeum támogatásával jelent meg. Szeretnénk köszönetet mondani Vojtěch Blodig úrnak a Terezíni Emlékhelyről és Ondřej Klípa úrnak a kiadványban nyújtott támogatásáért.