Imák és áldások

Mi az imádság?

Mindenki el tud képzelni valamit e kifejezés alatt. De térjünk vissza a kezdetekhez. Amikor az izraeliták a pusztában vándoroltak, még Mózes idejében, nem volt ima. Az mind a Tórával együtt jött. Amikor Salamon király alatt felépült az első templom Jeruzsálemben, bevezették a zsoltárok éneklését, és így kezdődött az imádság hagyománya. Jöttek a rabbik, és az imák egyre csak nőttek és nőttek. Ma a zsidó imakönyvben, a siddurban vannak leírva. Ez megtalálható minden zsinagógában (templomban) és a legtöbb otthonban. Tartalmaz 150 bibliai zsoltárt, történelmi szakaszokat, ősi himnuszokat és liturgikus elmélkedéseket Mózes öt könyvéből.

Miért imádkozzunk?

Az imádkozás kötelessége a Tórában szerepel, és mind a férfiakra, mind a nőkre vonatkozik. Az imádság célja, hogy kifejezze az ember Isten iránti szeretetét. Az imát egyfajta fegyelemgyakorlatnak tekintik, egyfajta erőfeszítésnek, hogy helyreállítsuk az Istennel való egységet. Különbség van a magán- és a közösségi ima között. Ha valaki például zsinagógában vagy jesivában imádkozik, az ima héberül hangzik el. De ha egyedül imádkozunk otthon, esetleg lefekvéskor, akkor rajtunk áll, hogy milyen nyelvet választunk.

Milyen gyakran imádkozzunk?

Itt találhatunk kivételeket. Míg a férfiak kötelessége, hogy naponta legalább háromszor imádkozzanak, addig a nők esetében ez naponta egyszer van előírva. Minden zsidó ünnep este kezdődik, így a nap első imája az esti. Ezt követi a reggeli és a délutáni ima. A hagyomány szerint Ábrahám vezette be az első reggeli imát, Izsák a délutáni imát, Jákob pedig az esti imát. Szombaton vagy a főünnepek idején természetesen változik az imák száma. Több ima és több szabály van. Minden ünnepnek megvannak a maga sajátosságai, de általánosságban elmondható, hogy az imával kapcsolatos leggyakoribb rituálék minden nap megtörténnek.

Hogyan néz ki?

Sokaknak gyakran feltűnik, hogy az imádkozók hogyan vannak öltözve. Igen, a férfiak. Valójában az imádságban való öltözködés különösen fontos számukra. Sok halachikus előírás nem vonatkozik a nőkre, vagy nem kötelező számukra gyakorolni. A férfiak esetében ez másképp van. A fejfedés kötelező. Legyen az kalap, sapka vagy kippa (yarmulke). Az imakendő (tallit) szintén része a ruházatnak, a reggeli ima alatt és hétköznapokon pedig a férfiak tefillint viselnek. Imaszíj egy fekete dobozkával, amely egy Tóra-verset tartalmazó tekercset tartalmaz. A pántokat különleges módon rögzítik az alkaron és a fejen. És az a híres lengés? A rabbik még mindig nem értenek egyet ezzel kapcsolatban. Egyesek azt állítják, hogy az ima közbeni extatikus ide-oda ringatózás nem helyénvaló. Mások még bátorítják is az ilyen megnyilvánulásokat. Azt hiszem, ez attól függ, hogy ki mennyire bírja elviselni.

Áldás

Valami olyan természetes, mint a légzés. A Biblia például sehol sem említi, hogy mikor kell elmondani az áldást, ez egyszerűen közismert volt, és nem kellett leírni. A szentélyben az istentisztelet végén áldottak. Megáldották a múltban, megáldják ma is, és meg fogják áldani több száz év múlva is.

Mikor áldják meg?

Egy gyakorló zsidó életében sokszor van olyan alkalom, amikor helyénvaló áldást mondani. Az egyik nagy fejezet például az étkezés. Áldást mondanak az ételek és italok felett, áldást mondanak ünnepek idején vagy akár a mezúza rögzítésekor. Áldásokat mondanak, amikor esik az eső, vagy amikor kisüt a nap. Amikor új ruhát veszünk fel, amikor jó híreket hallunk, vagy akár amikor igazán jól alszunk.